„Jaj, egy szikra, láng van immár –
Tűzoltókat gyorsan hívjál!
Még mielőtt továbbterjed –
Kérjél tőlük segítséget!”
Pillanatok töredéke –
Pusztít a tűz szegre-végre.
„Gyors legyél és ne tétovázz:
Mire jönnek ne legyen gáz!
Kapcsold ki az áramodat -
Lánglovagnak adjál utat!
Ki csak mozog, összetartson –
Bajban senki ne maradjon!”
Legfőbb cél az életmentés,
Vész után lesz újrakezdés.
Ömlik a víz a tömlőből –
Fogy a parázs, ami pörköl.
A tűzoltó bátor ember.
Akit veszély mindig terhel.
Szolgálatkész, áldozatos –
Értük is te imádkozz most!
Taníts Urunk türelemre –
Vészhelyzetben fegyelemre!
Összpontosítsd figyelmüket –
Te növeld az erejüket!
Oskolás János
A TŰZ ÉS A TŰZOLTÓK!
-A tűz nem más mint szenvedély,
amely bennem és benned ég.
-Bár lehet barát;néha ellenség,
a hit ami éltet az csak bennünk ég.
-Erős a tűz,néha embert próbáló,
győzni akaró,olykor pusztító.
-Hiába erős,én erősebb vagyok,
mert nálam a hivatástudat a"hatalom"
-Bármit is gondolsz az élet adott,
a tűz elveheti,de a szívem néked adom.
-Az emlék az mindig megmarad,
szívemben őrzöm titkodat.
-Lehet,hogy egyszer béke,szeretet lesz,
a tűz és TŰZOLTÓ jó barát lesz.
-Kívánom minden jó barátnak,
hogy vigyázzanak egymásra és honpolgárra.
-Legyél hát te is boldog LÁNGLOVAG barátom,
Bajtársaimnak minden jót kívánok!
Vajda Géza
"Bárcsak tudhatnád, milyen érzés hajnali 3-kor bentragadt gyerekeket keresni egy égő házban, ahogy lángok cikáznak a fejed felett és égetik a tenyeredet, miközben mászol a rogyadozó padlón és alattad ég a konyha.
Bárcsak átéreznéd a feleségnek a fájdalmát, mikor a férjének próbálom megkeresni a pulzusát - de már nincs neki. Elkezdem az újraélesztést azért - remélvén, hogy sikerül visszahozni, miközben legbelül tudom. hogy túl késő.
Bárcsak ismernéd az égő szigetelés jellegzetes szagát, és a füsttől keserű nyál ízét a szádban, a kifordult csizmádban érződő átható forróságot, a lángok ropogását és azt a hátborzongató érzést, mikor semmit nem látsz a sűrű füstben.
Érzések, amelyeket én már rég ismerek.
Bárcsak olvashatnál a gondolataimban, mikor hallom a riasztást és átfutnak az agyamon a kérdések: vaklárma vagy igazi tűz? Vannak-e bent áldozatok? Milyen az épület szerkezete? Milyen veszélyek várnak rám?
Bárcsak érezhetnéd azt a szorongást amit a fecskendőben ülve érzek társaimmal összepréselődve, miközben a gépkocsivezető lába keményen nyomja a gázpedált és újra meg újra nyomom a légkürtöt. mikor nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben. Mégis, mikor szükséged van ránk és megérkezünk, az első reakciód az lesz:
-Azt hittem, már sosem érkeztek meg!
Bárcsak ismerhetnéd a gondolataimat amelyek átfutnak az agyamon, miközben egy tinilányt mentek ki egy autoroncsból:
-Mi lenne, ha ez az én lányom, testvérem, barátnőm vagy családtagom volna? És hogyan reagálnak majd a szülei arra, mikor egy rendőr ott áll az ajtóban a sapkájával a kezében?
Bárcsak tudnád milyen érzés a hátsó ajtón beosonni otthon, és úgy üdvözölni a szüleidet és a családodat, hogy nem mered elmondani, hogy majdnem soha többé nem érkeztél haza.
Bárcsak érezhetnéd milyen amikor az emberek szavakkal, vagy akár fizikailag is neked esnek, vagy leszólják amit csinálok, vagy amikor kijelentik: - Ez velem soha nem fog megtörténni!
Bárcsak átérezhetnéd a fizikális és mentális nyomást, a félbeszakított vagy elmaradt étkezéseket, az ébren töltött órákat, és az elmulasztott társadalmi eseményeket, plusz még azt a rengeteg tragédiát amelyet látok nap mint nap.
Bárcsak tudnád micsoda érzés megmenteni valaki életét, vagy megóvni a tulajdonát, vagy ott lenni mikor szükség van rád és rendet teremteni a káoszban.
Bárcsak tudnád, milyen érzés átkarolni egy kisfiút aki azt kérdi:
-Anya jól van? - miközben nem tudsz anélkül a szemébe nézni, hogy magad is ne sírnál és közben nem tudod mit is mondhatnál. Vagy visszatartani valakit, aki végignézi ahogy a barátját próbálják kimenteni a roncsból és újraéleszteni, majd a mentő elszáguld vele.
Egy érzés, amelyet én már régóta ismerek.
Hacsak nem éltél te is ebben, akkor nem értheted meg soha teljesen azt, hogy ki vagyok, kik vagyunk, és hogy mit jelent számunkra a munkánk!
Bárcsak érthetnéd!!!"
Erdély Ernő: A tűzoltó (1910)
Csodálatos névtelen vezérek,
Akiről szól hódoló szavam,
Vitézségük egy-egy hősi ének,
Lobogójuk szent, mocsoktalan.
Ezeréves nagy történetünknek,
Legszebb lapján van a nevetek,
Hozsannával, magasztaló szóval
Tűzoltóság! én köszöntelek.
Láttalak a füstölgő ház ormán,
Nyaldosó láng küzdött ellened,
Láttalak a rohanó víz árján
Segítségül a bősz elemmel szemben,
Ahol olcsó élet és halál,
Láttalak s örömrepesve néztem
A tűz benned ,,oltóra'' talál.
Amíg oltod a pusztító lángot
Érző szíved szent lángért hevül
Minden egyért és egy mindnyájunkért
A zászlóról a szívbe kerül.
E szent lángot nyújtod, szítod büszkén,
Hadd lobogjon mindnyájunk előtt
Negyven évi kemény munkád közben
E szent érzés benned nagyra nőtt.
Ez vezet a küzdelem útjára
Ez lelkesít künn a vészhelyen
Ezer bajjal bátran szembe szállva
Ettől retten meg a bősz elem.
Nincs előtted barát vagy ellenség
Segíted azt, aki rád szorul
S ha elestél, utánad jó új más.
Aki csak szép példán okul.
Ha szól a kürt, s tűzharang kongat,
Nincs előtted akadály, veszély:
Fel a szerre, ki a nagy utcára
S robogtok tűzhöz, mint a szél.
Fel a létrán a sugárcső kézbe,
Ott vagytok
A magas háztetőn
Szökken a víz, csökken a tűz fénye
S mindig győztük bátran, vakmerőn.
Nem láttad, mily veszély járt körütted
Nem nézted, a ház milyen magas,
Nem nézed, hogy ki az, kit segítesz,
Nem láttad, hogy bajba jutsz magad.
Érezted, hogy terád volt szükség,
Mit bántad, ha nagy is a veszély,
Előtted a hőt sugárzó lángok
Alattad a halált rejtő mély.
S megmentetted, hálát nem is várva
Emberbarátaid éltét, vagyonát
S mint aki dolgát jól végezte
Felszereltél és vonultál tovább.
Sokszor bénán távoztál el onnan,
De megvédted mások mindenét
S még nem kértél köszönetet, díjat;
Kötelesség volt ez, nem egyéb.
Tűzoltóság, nehéz küzdelmednek,
Gyöngye ékes minden láncszeme.
A te munkád a polgárerények
Legszebbje és legnemesebbje.
Nem kapsz érte aranyat, ezüstöt,
Küzdelmedért
nem kell jutalom.
Verejtékes munkásságod bére,
A boldogság ül az arcodon.
Tűzoltóság, szent, magasztos eszme
Te benned egy ige testet ölt,
Hivatásod a legszebb a földön,
Mire téged égi kéz jelölt.
Küzdj csak úgy, mint nagy múltban küzdtél
Ne csüggedj el, ne állj meg soha,
Büszkesége vagy te mindnyájunknak! Tűzoltó az első katona.
Ő (volt) a mi büszkeségünk! (a múlt század végén)
A kívül tűzoltópiros színben pompázó furgon belül ugyanolyan világosbarna fényezésű, mint amilyen a magyarországi Zsuk-populáció többsége volt kenyérszállítóktól kezdve szervizkocsikon át egészen a panelháznyi légellenállású, emelt ponyvás tehertaxikig. Csak amazok mára lényegében kipusztultak, utolsó képviselőik Mercedes dízelmotorral megtáltosítva, vagy csettegőnek átépítve hordják nyáron terményt, télen pedig a tűzifát.
Egy pár gondolatban érdemes felelevenítenünk az 1958 és 1998 (!) között összesen 587 ezer példányban gyártott kishaszonjármű történetét.
Gömbölyű rokonához, a Nysához hasonlóan egy eleve lomhának tartott személyautó, a Warszawa műszaki alapjaira épült, amely a második világháború alatt kifejlesztett szovjet Pobeda M20 licenszére készült. Eleinte a "Győzelem" 2,2 literes, oldaltszelepelt motorját szerelték be kormányváltóval kombinálva az ős-Zsukokba is, amelyek külseje a korabeli rádiók hangszórórácsára emlékeztető hűtőmaszkjában tért el a későbbi változatokétól. Tíz év vergődés után aztán felülszelepelt, de továbbra is alulvezérelt (OHV) négyhengeresre cserélték le a régi benzinmotort, ezzel a szánalmas 50-ről az éppen hogy elfogadható 70 lóerőre nőtt a teljesítmény.
Képzelhetik, ez milyen vehemenciával mozgatta az üresen másfél, megpakolva 2,5 tonnás bódét, minden emelkedővel és szembeszéllel megküzdött, előzésre pedig legfeljebb lovaskocsik ellen volt esélye. Mivel a rettenetes motor a két első ülés közötti púp alatt erőlködik, zakatolása és búgása állandóan betölti az utasteret.
Még ennél is zavaróbb mellékhatás a minden átható benzinszag és a hőség, amin a két eltolható oldalablak enyhíthet, ha már mozgásban van a batár. Ilyenkor azonban a szellőzőrendszeren is dől be a meleg, hiszen a hűtővíz felforrásának elkerülésére langyos állásban van rögzítve a fűtésszabályzó kar.
Szemölcsként kigúvadó hátsó lámpáit - természetesen más színezésben - ugyanolyan műanyagból öntötték, mint első indexeit és utas-, illetve raktér világítását, az első lámpatestek fölötti Brezsnyev-szemöldökök pedig egy-egy, a lábtérbe vezető légcsatorna ventillátorához vezetik a levegőt, és a negyvenéves Zsuk-pályafutás második, egyben utolsó ráncfelvarrásáról tanúskodnak. De nehogy azt higgyék, hogy egy percig is irigylem a valaha ezekkel a jószágokkal birkózó jómunkásembereket!
A műjégpályán nagyobb biztonsággal lehet kanyarodni, mint vizes diagonál gumival a nedves aszfalton.
Ergonómiai szempontból FSC tervezőbrigádjának alkotása maga a megtestesült katasztrófa. Gyári tükreiből alig lehet valamit hátralátni, a műszerfalán összezsúfolt kilenc egyforma billenő kapcsolón csak külön térképpel lehet kiigazodni, kormánykerekét pedig olyan pózban tudom forgatni, mintha egy családi pizzát készülnék feladni egy magasföldszinti lakásba. Rásegítés persze itt ugyanúgy nincs, mint a padlóból kinövő fékpedálnál, amely a kuplunggal együtt vádligépnek is elmenne.
Sokkal aggasztóbb azonban, hogy a tízezer kilométernél is kevesebbet futott, szépen karbantartott egykori telepi tűzoltó minimális lassulással robog az útjába álló gyalogosok és autók felé, a négy harmatos dobfék miatt tehát érdemes jókora követési távolságot tartani vele. Visszaváltani és motorfékezni nemcsak a mindössze három előremeneti fokozat, hanem a fordított (tehát balra lenti egyessel büntető) váltási séma miatt is embert próbáló feladat, ráadásul minden kapcsolásnál zsibbasztót ad a könyökbe a fülke hátfaláról előrenyúló, utólag felszerelt kincsesláda.
Ha azt hinnék, ezzel vége a megpróbáltatásoknak, hát nagyon tévednek. Egyenesfutásról felesleges beszélni, az irdatlan kormányholtjáték miatt plusz-mínusz fél sáv pontossággal lehet kijelölni az irányt. Igazán élesre kanyarban fordul a helyzet, a keskeny nyomtávú, irdatlanul magas súlypontú furgon részeg melósként támolyog, és billenéseivel a frászt hozza a bennülőkre.
Ahogy karbantartás terén, úgy vezetés közben is teljes odaadást követel gazdájától, különben fejre áll és kétségbeesetten kapálózik kerekeivel az ég felé. Hát ezért hívják Zsuknak (lengyelül bogár) a gömbölyű formákat amúgy hírből sem ismerő, hullámlemez-oldalfalaival kifejezetten groteszk megjelenésű tákolmányt. A Zsuk a költözésben elévülhetetlen érdemeket és jópofa órákat szerzett ugyan, de azért nem szerettem volna olyan égő üzemben vagy lakásban segítségre várni, ahová ezzel vonulnak ki a lánglovagok.
Nagy bozóttűz van, amit a tűzoltók nem tudnak eloltani.
Segítségül kihívják hát a szomszéd falu önkéntes tűzoltóit, akik egy ütött-kopott tűzoltóautóval, meg is érkeznek.
A tűzoltóautó nagy hévvel behajt a lángok közé,
megáll a tűz közepén, leugrálnak róla a tűzoltók és elkezdik locsolni a tüzet,
amin némi viaskodás után sikerül is úrrá lenni.
A közelben lakó farmer annyira meghatódik az önkéntesek bátorságán,
hogy a parancsnokuknak átnyújt jutalmul 100.000 forintot.
A közelben levő riporter azonnal lecsap a szenzációra, és interjút készít a parancsnokkal:
- Nagyon bátor dolog volt, ahogy egyenesen behajtottak a tűzbe!
Tudja már, hogy mit fognak kezdeni ezzel a nagylelkű adománnyal?
- Nos, igen. Először is megjavíttatjuk ennek a nyavalyás tűzoltóautónak a fékjét!
Egy hölgy felhívja a 105-öt:
- Jöjjenek gyorsan ég a házam!!!!
- Lelocsolta már vízzel?
- Igen, de még mindig ég!!
- Sajnálom hölgyem, mást mi sem tudunk tenni.
Ég az általános iskola. A tűzltók kifeszítik az ugróponyvát, a gyerekek pedig ugranak.
A tanítónéni számolja őket: Lajcsika, Pistike, Mariska és így tovább
Egyszer csak az egyik tűzoltó kikap egy gyereket a ponyvából és nyakon vágja.
- Nem elég, hogy ég az iskola, még agyereket is veri??- kérdi a tanítónéni.
- Ez a nyavalyás kölyök már negyedszer ugrik!!! - feleli a tűzoltó
Egy hölgy felhívja a 105-öt:
- Jöjjenek gyorsan ég a házam!!!!
- Lelocsolta már vízzel?
- Igen, de még mindig ég!!
- Sajnálom hölgyem, mást mi sem tudunk tenni.
- Csak nem beteg, szomszédasszony?
- Dehogy! Miért kérdi?
- Mert naponta háromszor látom magához menni az orvost.
- Na és? Magához meg a tűzoltó jár, mégsem kérdem meg, hogy ég-e a ház!
Egy balatoni szállóban nyaraló, idősödő asszonyság letelefonál a portára:
- Ide figyeljen! Egy fiatalember akar bemászni a szobámba!
-Ez borzasztó, asszonyom - feleli izgatottan a portás.- Azonnal hívom a rendőrséget.
- Inkább a tűzoltókat hívja, mert túl rövid a létrája!
A pap, az orvos és a mérnök mindig együtt golfozik. Most is a sorukra várnak, már jó hosszan,
ezért megkérdezik az ügyfélszolgálatost, hogy miért kell aznap annyit várni.
- Tudják, a közelmúltban volt egy nagy tűz a szomszédban.
A tűzoltók órákig küzdöttek, de sikerült megóvni legalább a mi klubházunkat a lángoktól.
Sajnos néhányan elvesztették a szemük világát egy robbanás miatt.
A vezetőség hálából megengedi nekik, hogy hetente egyszer ingyen játszanak.
Mivel vakok, kicsit lassan megy nekik...
A pap:
- Ó, milyen szomorú. Minden héten fogok értük imádkozni!
Az orvos:
- Hát ez rettenetes! Van egy szemorvos barátom, majd megkérdezem, tud-e segíteni.
A költségeket én vállalom.
A mérnök:
- Hát, ez tényleg szomorú, de miért nem éjjel játszanak?
Ha nagy leszek tűzoltó leszek
Ropogó deszkák, motozó neszek,
Ijedt háziasszony a félelemtől béna,
De jön a hős tűzoltó, már szól a sziréna.
Sok asszony, mind megmentendő,
Nálam pedig duzzad a fecskendő.
Mit számít az áldozat anyagi kára,
Azonnal rábuknak az egyenruhára.
Ne heverjen a menyecske parlagon,
Létrával mászom be az ablakon.
Megmentem előröl, hátulról kétszer,
Lángol a teste is, nemcsak a fészer.
Locsolom a hűs nedűt, ilyen egy mentés,
Akit benedvesítek, az tényleg szerencsés.
Bajban van Szilvi? Csak engem kell hívni.
Veszélyben Dóra? Elég egy negyed óra.
Nagy a tűz Kriszti? Jövök, nem kell a hiszti.
Hős Tűzoltó, olyan meló, mint az álom,
A sok rászorulót mind megcsinálom.
És aznap, ha nincs tűz, és vészhelyzet nálatok,
Mellékes Chippendale haknikat vállalok.
Két gyerekkori cimbora összefut az utcán. Megörülnek egymásnak, elbeszélgetnek:
- Tűzoltó lettem - mondja az egyik.
- Igen? - csodálkozik a másik - A fiam is az akar lenni.
- Akkor adok egy tanácsot. Minél előbb állíts fel a házadban egy rudat, amin gyakorolhatja a lecsúszást.
Az a legnehezebb ebben a mesterségben, hogy fel kell pattanni az éjszaka közepén,
megragadni a rudat és lecsúszni rajta.
Tíz év elteltével a két fickó megint találkozik egymással.
- Na, mi újság? Tűzoltó lett a fiad?
- Nem. Viszont a lányom sztriptíz-táncosnő lett...
A tűzoltóságon hírközpontjában cseng a telefon.
Egy női hang:
- Kérem, most készült el a sziklakertem, egy csomó munkába került. A növények...
A híradóügyeletes közbevág:
- Tűz van valahol?
A nő folytatja:
- ...a növények is sokba kerültek. A kertben van pár igen ritka fa, meg a füvet is most nyírtuk...
A híradóügyeletes most már idegesebben:
- Hölgyem valahol tűz van?
- Ó igen, a szomszéd háza ég, csak gondoltam szólok, hogy vigyázzanak a kertünkre oltás közben...
Tűz Kigyullad egy emeletes ház. Az egyik teraszra menekül egy barna, egy vörös és egy szőke nő. A lángok vészesen közelednek feléjük, ám megérkezik a tűzoltóság. Gyorsan kifeszítenek egy ponyvát, és felkiabálnak: - Itt van ez a ponyva. Az egyetlen esélyük a menekülésre, ha beleugranak ebbe. Először ugorjon a barna hölgy! A barna hajú kicsit gondolkodik, majd ugrik. Ám a tűzoltók gyorsan arréb szaladnak, így a barna nő szétkenődik a betonon. A tűzoltók felkiabálnak: - Most ugorjon a vöröske! - Dehogy ugrom! Megint elszaladtok, aztán én is meghalok! - kiáltja le a vörös hajú. - Ugyan, dehogy! A barna hajúakat nem szeretjük, de a vörös hajúakért odavagyunk! - kiáltják a tűzoltók. A vörös hajú gondolkodik, de mivel nincs más választása, ugrik. Ám a tűzoltók megint arréb ugranak, így a vörös hajú is a betonon végzi. - Na, most te jössz! Mi igazából a szőkéket szeretjük, így neked nincs mitől félned! - kiáltanak fel a szőkének. - Ugyan, fiúk! Engem nem fogtok becsapni, és félreugrani előlem! Szépen lerakjátok a ponyvát, és hátrébb léptek három lépést!
Kis tűzoltó Fickó meglát egy kis piros gyerekkocsit lassan haladni az úton. Ahogy közeledik, látja, hogy egy tűzoltó-sapkás kiskölyök ül benne, és egy nagy labrador kutya húzza. Ahogy még közelebb ér, látja, hogy a kutyának a golyóira van kötve a kötél, amit húz. Megszólítja a kiskölyköt: - Hé, kisfiú, fogadok, hogy jobban húzna a kutyusod, ha a nyakára kötnéd a kötelet! - Lehet - jön a válasz, de akkor nem lenne szirénám.
__________________________________________
Karádi György: Hívjátok a Tűzoltókat! (105!)
Mikor recsegve-ropogva ég a ház,
Mikor robbanni készül palackban a gáz,
Mikor szét kell vágni a roncs autókat,
Hívjátok a Tűzoltókat!
Ha beázik a pince és a padlás,
Ha villámként jön felülről az áldás,
Ha menteni kell rosszakat és jókat,
Hívjátok a Tűzoltókat!
Mikor viharban leszakad az ág,
Mikor az őrült újra a turulra hág,
Mikor nem tudtok már a bajban jobbat,
Hívjátok a Tűzoltókat!
De, ha együtt vagyunk és zene szól végre
És a történeteknek soha sincs vége,
Borral telt pohárral koccinthatunk jókat,
Őértük szólok, akik nyugalmunkat naponta őrzik
Kik szunnyadó parázsban is otthonunkat védik
Kiknek barát a tűz, de ha támad orvul
Kezük, lábuk, karjuk vészjóslóan mozdul
Mi hajtja őket? Talán a szenvedély?
Az ember féltés, és az a remény
Hogy égboltunk mindig tiszta marad
Az önkéntes szolgálat, a hivatástudat.
Őértük szólok, kik a poklot is megjárják
A tomboló elemet kalitkába zárják
Szembe néznek élettel, halállal
Eszelős kártyapartit vívnak a pusztulással
Adassék hát nékik most köszönet
hisz ezért hajszol mindig a lelkiismeret
Mert időnk nincs soha megköszönni
Hogy képesek értünk akár tűzbe menni.
Tűzoltó, Tűzoltó mitől vagy Te bátor?
Nem félsz a tűztől, nem rettegsz a lángtól
Magadat nem kímélve haladsz csak előre
Életed sem félted, csak dolgod végzed
Tűz, füst, korom mit sem számít néked
Egy a célod, hogy a házad védjed
Oltasz lakásban, padláson, pincében
Kinn a nagy erdőben, mezőkön és réten
Melegben, hidegben mented az életet
Tárgyakat, állatot, hisz a dolgod végzed
Sziréna, ha hallik összeszorul torkunk
Tudjuk azt, hogy valahol bajban van a társunk
Sietsz, loholsz, hogy időben ott legyél,
Nehogy későn legyen érkezésed
Nincs köszönet, hála azért mit Te teszel
Csak egy a lényeg, ha időben érkezel
Oltsad a tüzet, mentsd az életet
Becsülettel dolgozz, szeresd a létet
Légy Te nagyon soká egészséges, boldog
Hisz életedben nagyon sok a dolgod
Kívánjuk, hogy soká Tűzoltóként dolgozz!
Édes jó Istenünk, éjszakád leszálott
Szárnya alá fogta az egész világot.
Alszik a napocska, alszik a szelecske,
Az eresz alatt ficserél? fecske.
Alszik a sarokban a nádparipa is,
Lehunyta szemeit a bodor baba is.
Alszik meseország, alszik falu város;
Szerteszét az álom pillangója szálldos.
Falunak, városnak pihentet? álmán
Csak apukánk virraszt csendes ?rszobáján.
Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja,
Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.
Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul,
Hogyha tûz-muskátlit látni a toronybul!
Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni.
A halál szérûjén áldott harcra kelni.
Édes jó Istenünk, világ virrasztója!
A mi apukánknak légy oltalmazója!
Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad,
Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad,
Hogy a tûz muskátlit ne nyisson....
Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!
Az eget rőtszínűre festve,
tűz volt falunkban akkor este.
S amikor másnap reggel jártam ott,
láthattam az üszkös romot,
s azt olvashattam a kormos falakon:
"Látod, a tűz micsoda hatalom!"
Öt éves koromban történhetett.
Este édesanyám lefektetett.
Az imádságot elmondtam hibátlan,
szemem álomra zártam,
de szívem elfogta a félelem:
Ha újból tűz támadna hirtelen!
Rekedten kongna a harang megint,
és ami szép, kedves, elégne mind!
Édesanyám odajött:mért nem alszom?
Aggódva simogatta meg az arcom.
Elpanaszoltam, miért remegek:
A sötétben talán rossz emberek
lopodzkodnak, és meggyullad a ház,
amikor senki sem vigyáz!
S édesanyám-most is emlékezem-
akkor összekulcsolta a kezem,
és az első aranymondásra engem
akkor tanított életemben:
"Hogyha Isten velünk, ki lehet ellenünk!"
Mi az Ő oltalmában pihenünk,
Ő vi
AJÁNLOM AZ OLDALT
: 
